Nálunk május utolsó vasárnapja, a világ többi részén június elseje a gyereknap, amit hagyományosan vattacukorral, mókával, kacagással ünneplünk. Kevesen tudják azonban, hogy az ünnep eredeti apropója a gyermekek védelme, június 4. pedig az Erőszak Gyermekáldozatainak Világnapja. Ma a gyermekbántalmazásról írunk: egy tabu témáról, amiről muszáj beszélni.
Most egy kicsit csalunk, hiszen a június 4-i világnap nem konkrétan a gyermekbántalmazás elleni világnap, hanem minden bántalmazás gyermekkorú áldozataira való megemlékezés, mi mégis konkrétan a gyermekek elleni bántalmazásról szeretnénk beszélni, mert ez hazánkban is jelentős probléma.
Nem elég az, ha mindenki tudja, suttog róla, esetleg néha látja is, vagy csak érzi, hogy megtörtént: fontos, hogy beszéljünk róla, segítsünk, tegyünk ellene. Ahogy korábban a nők ellen elkövetett erőszakra, most a gyermekek ellen elkövetett erőszakra szeretnénk felhívni a figyelmet.
Gyermeket bántani…
…bűn. A gyerekek, főleg a kisebbek teljesen a felnőttek gondoskodására vannak szorulva, akik felé a kicsik maximális bizalommal fordulnak. Még akkor is, amikor már bántották őket - szóval, tettel vagy a gondoskodás hiányával, a teljes elhanyagolással. És tudod, mi a legrosszabb? Sokszor az ilyen helyzetbe kerülő kisgyerekek nem is tudják, hogy valójában milyen pokoli a gyermekkoruk. Nem is tudják, hogy segítséget kérhetnek. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy szót emeljünk a legapróbb gyermekbántalmazás ellen is!
A gyermekbántalmazást a törvény bünteti!
A gyermekbántalmazás börtönbüntetést vonhat maga után. Azok a felnőttek, vagy nagyobb gyerekek, akik visszaélnek fizikai fölényükkel és tekintélyükkel, s ezeket latba vetve nyomorítanak meg életeket akár örökre, bűnösök. Mert aki egy kisgyereket bánt, a jövőt teszi tönkre. Helyrehozhatatlan törést okoz a kisembereknek. Hogy mit is pontosan? Hivatalos megfogalmazás szerint a gyermekbántalmazás: „Ha valaki testi-lelki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy, ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt – noha tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelenti.” (forrás: Országos Gyermekegészségügyi Intézet http://www.ogyei.hu/upload/files/gyermekb_modszertani_ajanlas.pdf)
A gyermekbántalmazás számokban
2016-ban hazánkban 1 405 esetben járt el a bíróság kiskorú veszélyeztetése ügyében, 9 841 esetben olyan ügyben, ahol gyermek korú az áldozat, ebből 712 esetben szexuális, vagy erőszakos bűncselekmény áldozataivá váltak. Ezek a napvilágot látott, nagyobb bűnesetek – senki nem tudhatja, hogy hány gyerek reszket esténként, mikor hazavárja a „szüleit”.
„Vajon ma jókedvük lesz, vagy megint rajtam töltik ki az egész napon keresztül felgyülemlett feszültséget?”
Ekkor még nem beszéltünk a világviszonylatokról, arról a 168 millió gyerekről, akit dolgoztatnak, vagy arról a 75 ezerről, akit 2015-ben gyilkoltak meg.
Miért??
legtöbb normális emberben felvetődik ez a kérdés. Miért tesz ilyet egy értelmes lény? Miért okoz neki megnyugvást az, ha lelki vagy fizikai terrorba kényszeríti a gondjára bízott életet? Miért kényszerítik kemény-, vagy esetleg szexuális munka elvégzésére őket? Miért nekik kell bűnhődni az olyan dolgokért, amiket nem is ők követtek el? Ezek olyan kérdések, amikre a választ sok esetben még az elkövető sem tud adni. Egyszerűen csak megszokásból alkalmazza az erőszakot a nálánál gyengébbeken, vagy mert világéletében ez vette körül, neki ez a természetes..
Fontos tudni, hogy a bántalmazott gyermekből gyakran válik bántalmazó felnőtt, hiszen aki ilyen családi háttérből érkezett, egyszerűen nem ismer más módszert a konfliktusok megoldására. Éppen ezért fontos, hogy gyermekeinket szerető, gondoskodó környezetben neveljük fel, és még néha se csattanjon el egy-egy pofon.
Mit tehetsz a gyermekbántalmazás ellen?
Járj nyitott szemmel és lélekkel. Merd megkérdezni a kicsit, hogy mi történt, ha látod, hogy zavart, vagy fél, főleg, ha külsérelmi nyomai is vannak a rossz bánásmódnak. Ha saját gyermeked azt mondja, hogy valaki bántotta, ne legyints azzal, hogy képzelődik, élénk a fantáziája: járj utána, faggasd ki! Sokan vannak, akik egy életen át cipelik magukban a múlt sebeit, mert amikor azt mondták otthon, hogy a nagybácsi „illetlen” helyekre nyúlt, vagy durván bánt vele, a szülők nem hittek neki.
Ha más gyereken látod a bántalmazás nyomait, merj szólni. Hívd fel az óvónéni, tanárnéni figyelmét, hogy ott valami nincs rendben. Ha más nem, akkor neki tudni kell, hogy hova fordulhat segítségért. Amennyiben szeretnéd megőrizni inkognitódat, úgy anonim módon is megtehet a bejelentésedet a gyámhivatalnál, rendőrségnél. Nem szabad félni, mert lehet, hogy a te segítségeddel egy jobb élete kezdődhet annak a kicsi léleknek.
Szerző: - birge -